▲Chapter 6▲

Másnap reggel. Mint mondtam nagyon nehezen de elaludtunk. Ami azt jelenti hogy Amy 2 perc alatt bealudt, én pedig szinte egész éjjel forgolódtam és vagy milliószor elolvastam az üzenetet. És lehet hogy kezdek becsavarodni...de mintha este valaki kopogott volna. Csak túlságosan féltem lemenni, és szerintem rajtam kívül más nem is hallotta mert olyan 5 perccel később már nem lehetett hallani semmit. De...vajon ki lehetett? Jó lenne megtudni. Jaj..még iszonyatosan korán van. Pontosabban 6:50. Mivel még mindenki aludt ezért úgy döntöttem hogy lemegyek és megpróbálok valami kis reggelit összeütni anélkül hogy felgyújtanám a házat. Választásom egy szendvicsre esett, amit jó ízűen meg is ettem. Aztán hallottam hogy csörög a lenti telefon. Csodálkoztam hogy ki lehet az ilyen korán.
-Igen?-szóltam bele nagyon halkan.
-Üzenetekre luxus válaszolni?-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.
-Már reggelizni sem szabad?-kérdeztem vissza flegmán.
-Ne húzd ki a gyufát édes...hidd el neked lesz rosszabb.
-Szólj ha félnem kéne.-és ezzel a lendülettel le is csaptam a telefont. Mégis mit képzel magáról? Ki ő hogy itt ijesztgessen? Nem hiszem el hogy képes úgy csinálni mintha semmi nem történt volna. Nem hiszem el hogy MINDENT elfelejtett. Azt ami régen volt, és ami néhány nappal ezelőtt... Miért?? Miért szeretem még mindig?? Na jó. Nem gondolkozok tovább a szánalmas szerelmi életemről. Mivel még mindenki aludt és nem akartam hangoskodni ezért gyorsan felmentem a telomért elmentem megfürdeni kiválasztottam a ruhám fogat mostam, egyszóval elvégeztem a reggeli teendőimet és mivel nem akartam kimozdulni a házból (mivel lusta voltam) ezért leültem a nappaliba tv-zni. Szokás szerint nem ment semmi érdekes a tv-ben ezért úgy döntöttem hogy megnézem a Harry-től kapott üzeneteimet. Igen pontosan olyanokat kaptam amiket kinéztem Harry-ből. Töröltem az összeset. Válaszra sem méltattam. Üzengessen a kis kurvájának. Gondolkozásomból Amy anyukája zökkentett ki.
-Hogy hogy fent vagy ilyen korán?-csodálkozott.
-Hát.. tetszik tudni..nem tudtam aludni.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Eleanor. Tegezz.-majd megsimogatta az arcom és meg sem várva a válaszom kiment a konyhába. Jólesett. Be kell hogy valljam nagyon jólesett.
Hamarosan iskola. Vége a tavaszi szünetnek is. Marhára örülök neki mondhatom. Ismét jön az örökös piszkálódás, hülyülés, és kiabálás. Már alig várom. Juhé.. Nem mintha nem szeretnék suliba járni..öhm nem is szeretek, de...az egyetlen jó az egészben hogy néha jókat tudok nevetni meg velem van Amy. Már megint rezeg a telefonom. Ezt nem hiszem el. Mivel úgysem volt jobb dolgom úgy döntöttem hogy megnézem.

"Nincs kedved ma átjönni? H." 

Muszáj volt neki vissza írnom. Rögtön válaszoltam is neki. 

"Minek? Hogy megint előttem nyalakodj a kis kurváddal? El." 

Tudtam hogy azonnal válaszolni fog. 2 perccel később ismét rezgett a telefonom. 

"Ő a hétvégi kurvám. Te meg a hétköznapi. H."

Ahogy elolvastam az üzenetet, betelt a pohár. MÉGIS MIT KÉPZEL MAGÁRÓL?? 

"Hogy van pofád ilyet írni?! Tudod mit? Találkozzunk. Már csak azért is pofán akarlak baszni! El."

"u.i.: A parkban találkozzunk egy fél óra múlva. El." 

Lenémítottam a telefont, felálltam, felvettem a tornacipőm egy laza kabátot és szóltam hogy elmegyek és hogy ne várjanak. Pont fél órára van innen a park. Mikor megérkeztem nem láttam sehol Harryt. Gondolom mégsem jött el. Azért még várok néhány percet. Már vagy 3-4 perce ott ülhettem amikor hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Mondhatom kurva jó. Harry meg befosott. Hát az ő baja. Én adtam neki egy lehetőséget. Az meg az ő baja hogy nem él vele. De igazából nagyon leszarom. Amúgy sem akartam vele találkozni. Csak fel akartam pofozni. Gondolkozásomból 2 erős kéz zavart fel akik a derekam köré fonódtak. Megfordultam és megláttam Harryt. Csurom vizes volt. A ruhája teljesen átázott így lehetett látni a szexi felső testét. Az arcán folytak le az esőcseppek. A haja is ázott volt. De még így is ugyan olyan tökéletes volt mint eddig.
-Mi az cica?-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.

-Semmi! Vedd le rólam a kezed!-álltam fel, majd vele szembe álltam és egy akkora pofont lekevertem neki hogy szerintem egy időre még azt is elfelejtette hogy fiú-e vagy lány. Mikor magához tért, megragadta a csuklóm, magához rántott és megcsókolt.

Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. De..visszacsókoltam.  

Aztán rájöttem hogy mit csinálok és eltoltam magamtól. 

-Miért akartál át hívni?-kérdezem félve. 

-Csak mert.......