-Csak mert...látni akartalak.-nézett bele gyönyörű zöld szemével a szemembe. Igen persze-gondoltam magamban. Ha Ő látni akart, akkor én vagyok a jó tündér. Bárcsak tudtam volna neki írni. Vagyis helyesbítek....bárcsak igazat mondott volna nekem. Rohadna meg!
-Tudod mit? Rohadj meg!-ezzel ismét arcon csaptam, majd amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam. Nem akartam semmi mást csak "haza" menni, ledőlni az ágyra és aludni. Elegem volt a mai napból. Elegem volt Harryből. És magamból is elegem van. Tudom hogy ezt most jól megmondtam de nem érdekel. A sírástól már nem is láttam, csal szaladtam amerre csak tudtam. Bárhol szívesebben lettem volna csak Harry közeléből akartam eltűnni. Már nem tudom hogy mióta szaladhattam, de megálltam egy tisztáson meert már eléggé fájt az oldalam. Már nem érdekelt semmi, leültem a fűbe és elkezdtem tépkedni a vizes füvet. Aztán valaki az orrom elé tartott egy kendőt, és minden elhomályosult előttem.
Mikor magamhoz tértem, nem tudtam hogy hol lehetek. Egy átlagos egyszerű kis háznak a kényelmes ágyán feküdtem. Óvatosan felkeltem és az ajtóhoz mentem...zárva. Ennél jobb már nem is lehetne. Lépteket hallottam. Gyorsan visszafutottam és lefeküdtem majd -mint egy kislány ha játszik az anyukájával- úgy tettem mintha aludnék. Hallottam az ajtó nyikorgását, egyszóval...kinyitották az ajtót. Valaki leült az ágy szélére. Elkezdte simogatni a derekamat. Pfuj. Nem bírom elviselni az ilyet. Óvatosan felemeltem pilláimat majd megláttam magam mellett Harryt. Na ne! Ezt komolyan nem bírom. Hát mindjárt elsírom magam.
-Ez most komoly?-kérdeztem megvető pillantással.
-Magadtól nem voltál hajlandó jönni.
-Ezért az volt a megoldás hogy elkábíts és akaratom ellenére idehozz??
-Magadtól jöttél volna?-kérdezett vissza.
-Nem.-mondtam egyhangúan.
-Inkább nyugodj meg egy kicsit és élvezd ki a helyzetet.-mondta perverzül majd elkezdte simogatni combomat.
-Felejtsd el.-elhúzódtam tőle, még szerencse hogy nem estem le az ágyról. Halkan kuncogott. Haha, mondhatom nagyon vicces hogy majdnem pofára estem. Oh, hogy egyszer ő esne pofára. Szerettem volna. El sem tudja képzelni hogy mennyire, de...nem szabad. Igen gyakoriak a hangulat változásaim, de nem tehetek róla. Iszonyúan szeretem, csak az a baj hogy ő csak játszadozik velem. És fogalma sincs hogy ezzel mennyire megbánt. Én, én azt hittem hogy megint minden rendbe jöhet közöttünk. Én mindig egy rendes, vicces fiúnak ismeretem. Folyton mindentől és mindenkitől védett. És most?? Rá se ismerek. Már nem tudom hogy hol van az a fiú akibe beleszerettem 2 évvel ezelőtt. Mert hogy ő nem az az is 100%. Észrevettem hogy valami folyik le az arcomról. Igen, sírok. Sírok Harry miatt. Sírok a régi emlékek miatt. Sírok azok miatt az emlékek miatt amit már soha nem kaphatok vissza. Sírok amiatt a fiú miatt aki számomra egy idegenné vált. És hogy hova tűnt az a fiú akit megismertem? Nem tudom. Kilépett az életemből. Örökre. Bármit megadnék azért ha visszakaphatnám. Már patakokban folytak a könnyeim, mikor egy kezet éreztem a hátamon ami lágyan simogatta azt. Felnéztem Harryre a kisírt szemeimmel, majd ő gyengéden letörölte arcomról a könnyeket.
-Ugye tudod hogy nem hatsz meg?
-Engedj haza. Végeztünk. Kérlek engedj el! Fogd fel hogy utállak!-ordítottam az arcába.
Megragadta erőtlen karomat ledöntött az ágyra és felém hajolt. Próbáltam ellökni magamtól, ami persze esélytelen volt.
-Harry! Kérlek!
-Nem.
Lágy puszikat hagyott a nyakamon és egyre lejjebb haladt. Nem akartam engedni a csábításnak, de az érzékeny érintésre egy lágy nyögés hagyta el a számat. Hazz felnézett rám és elmosolyodott. Vesztettem. Ezzel is beismertem hogy vesztettem. De nem adom meg magam. Legyőzni nem tudom, de ki kell találnom valamit hogy elszökhessek. Most hogy teljesen gyenge vagyok bármit megtehet velem amit csak akar. De én ezt nem akarom. Na jó El gondolkozz! Gyerünk! Tudsz te olyat is.
Nem. Még mindig semmi ötlet. DE! MEGVAN! HÁHÁ. De okos vagyok. Na jó akkor belemegyünk a játékba. Hagyom magam.
-H-Hazza.-kérdő tekintettel nézett rám.
-É-én akarom.-leszállt rólam és én ültem rá a csípőjére.
.....................
Hát most csak ennyire jutott időm:) Tudom nagyon unalmas lett és szar de, ígérem a kövi részt izgibbre írom. Remélem azért kapok néhány komit és pipát. Jó olvasást!
Timiixx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése