Nagyon sajnálom hogy csak most tudtam hozni a kövi részt de....sajnos nem komiztatok és.. már egyátalán nem tudom hogy érdemes-e folytatni a blogot...de azért hoztam a kövi részt hátha ez majd jobban fog tetszeni. Jó olvasást!
Timii xx
Egy fél óra séta után meg is érkeztem. Nem haboztam rögtön bekopogtam. 1-2 perc várakozás után hallottam hogy valaki lejön a lépcsőn. Majd kinyitották az ajtót, és lám csak az a kis ribanc állt az ajtóban aki tegnap Hazzal nyalakodott. Gondolkodásomból a csaj iszonyatosan visító hangja zökkentett ki.
-Mi a fenét akarsz?
-Nem hozzád jöttem, így semmi közöd hozzá.-mutattam neki legszebb grimaszomat és félrelöktem, majd bementem. Felmentem a lépcsőn, s célba vettem Harry szobáját. Berontottam mint egy nemnormális és azt a szemétládát ott láttam az ágyon ülve lehajtott fejjel.
-REMÉLEM ÖRÜLSZ BAZD MEG!-kezdtem el üvölteni köszönés nélkül. Mire csak felnézett rám kérdőn.
-Mi a fasz bajod van??-nézett rám értetlenül.
-Chh MÉG TE KÉRDEZED?? MÉG TE?? HÁT EZ KÉSZ.
-De azt sem tudom hogy mit tettem!!
-JA HOGY NEM?? HMM AKKOR EZEK SZERINT TEGNAP NEM TE ENYELEGTÉL EGY RIBANCCAL EL SZEME ELŐTT!? UGYE?? ÉS MOST NEM MIATTAD VAN KORHÁZBAN ÉLETVESZÉLYES ÁLLAPOTBAN!! ÁH DEHOGY!!
-MI??-állt fel hirtelen.
-JÓL HALLOTTAD!
-Az nem lehet.-hallottam ahogy remeg a hangja.
-Hát pedig de. Remélem boldog vagy. Remélem örülsz neki hogy érzelmileg teljesen tönkre tettél egy szegény ártatlan lányt.-éreztem ahogy egy könnycsepp gördül le arcomon.
-Hol van most??-kérdezte enyhébb hanggal.
-Na bazd kettőt találhatsz!
♥Eleanor szemszöge♥
Mikor kinyitottam a szemem láttam hogy nem otthon vagyok. Khm igen ez egy igen érdekes megállapítás, ügyes vagy El.-gondoltam magamban. Aztán rájöttem hogy igen... egy korházban vagyok, és arra is rájöttem hogy iszonyatosan fáj a fejem és a kezem. Kezdtek visszajönni az emlékeim. A penge, a cigi, és Ő. Már pontosan tudom hogy miért vagyok itt. Elhatároztam hogy kimegyek egy kicsit levegőzni..csak éppenséggel nem tudtam megmozdulni. Túlságosan fájt mindenem. Így hát úgy döntöttem hogy az ágyban maradok..és várok..várok arra hogy valaki észre vegye hogy élek. Sajnos. Elvettem a telefonomat a pultról és bedugtam a fülhallgatót majd bekapcsoltam azt a zenét.. ami ilyenkor a legjobban segít rajtam.
A síros zeném
Aztán..valahogy zenehallgatás közben elaludtam. Lehet hogy a gyógyszer hatása amit még mindig éreztem, vagy csak a kimerültség miatt.
♥Az álmom♥
Egy elhagyatott utcán sétáltam, sötét volt. Hideg. Mintha csak én lettem volna egyedül az egész világon. Sem emberek, sem állatok, sem növények nem voltak sehol. Az egész utca elhagyatott volt. Aztán..egyszer csak megláttam Őt. Nagyon boldog voltam hogy megláttam. Hiszen, még mindig szerettem.. ugyan úgy. Soha nem tudnék rá haragudni.
Elkezdtem felé szaladni hogy végre átölelhessem és elmondhassam neki hogy mennyire szeretem. De..valamiért nem értem el. Harry egyre csak távolodott tőlem, és nem értem el. Aztán a lábaim egy idő után feladták a szolgálatot és elestem. Majd egyre távolabb kerültem tőle, míg egyszer csak egy nagy fekete végtelen szakadékba zuhantam. És rájöttem hogy mindent elveszítettem.
♥Vége♥
Ezután óvatosan kinyitottam a szemem és megláttam 2 alakot a szobában akik ültek néha néha szóba álltak egymással.
-El!-szaladt hozzám Amy.
-Amy!-kiáltottam rekedtes hangon.
-Nagyon aggódtam érted. Azt hittem hogy már sosem térsz magadhoz. Te hülye lány ígérd meg hogy soha többet nem csinálsz ilyet!-láttam ahogy egy könnycsepp gördül le az arcán és hogy mosolyog. Valahogy felültem az ágyban és jó szorosan magamhoz öleltem.
-Ígérem!-öleltem magamhoz jó szorosan. Majd mindketten elnevettük magunkat.
-Öhm..-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot. Elengedtem Amyt és félénken ránéztem Hazzra.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem miközben a sírás kerülgetett.
-Csak....meg akartam nézni hogy jól vagy-e...-jött közelebb. És ekkor már nem bírtam tovább. Elsírtam magam. Nem bírtam elviselni hogy az a srác akiért az életemet adtam volna, most itt áll majdnem előttem a korházban és úgy tesz mintha egyátalán nem történt volna semmi.
-H-Harry..k-kérlek menj innen. Nem akarlak látni.-fájt minden szó amit ki kellett mondanom. De muszáj volt megtennem.
-Biztos hogy ezt akarod?
-Igen. Kérlek menj.
Ott maradtam Amyval. Már csak ő maradt nekem.
