▲Chapter 5▲

Meghoztam az 5.részt! Igaz késve, de egyszerűen csak most volt időm megírni. 
Jó olvasást! 
Timii xx

♥Harry szemszöge♥

 Miután eljöttem Eleanortól a kórházból igencsak csalódott voltam. Pedig teljesen jogos,hogy haragszik rám. Egy barom vagyok. Úgy döntöttem,hogy ma még tovább tovább fokozom ezt,és leiszom magam. Mást úgy sem tudnék kezdeni magammal. Elmentem tehát a legközelebbi bárba,ahol megcsapott a cigifüst és az alkoholszag keveréke. Ez kell nekem. Odaléptem a pulthoz és megszólítottam a mixert.
-Héj!-szóltam oda neki,aki megfordult a hangom hallatán.
-Hello.-intett egyet.
-Mit adhatok?-hajolt közelebb,a hangos zene miatt.
-Valami ütőset.Azt is duplán.-közöltem vele. Elmotyogott egy „Máris hozom”-ot,de azt már csak a szájáról tudtam leolvasni. Körbenézetem,a tánc parketten mindenki fülig érő vigyorral rázta magát,vagy épp dörgölőzött valakihez. Terveim között szerepelt,hogy ma felszedek valakit,de most ahhoz sincs kedvem. Csak néztem a jókedvű embereket,míg végül végre meghozták az italomat. Lehúztam,majd rendeltem még egy ugyan ilyet. És ezt megismételtem legalább 12x…

♥Eleanor szemszöge♥
 Az kórházi ágyban feküdtem,már épp aludni készültem mikor nagy csörömpölést hallottam a folyosóról,amitől megijedtem. Később pedig az ajtómon rontottak be mindenféle kopogás nélkül. Mikor megláttam a fiú arcát,elöntött a düh,hogy hogy mer ilyen állapotban ide jönni vagy egyátalán bejönni hozzám. -Te meg mi a francot keresel itt?-kérdeztem ingerülten.
-Bejöttem. Mert látni akartalak.-beszélni alig tudott,a nyelve folyamatosan összeakadt,ezért alig értettem mit mond. Közben oda tántorgott az ágyamhoz.
-De én világosan megmondtam,hogy nem akarlak látni,nem? Nem voltam elég érthető?-most már olyan szinten kiabáltam vele,hogy magamra sem ismertem.
-Nem érdekel. Én viszont igenis itt akarok lenni. És elmondani,hogy…nagyon sajnálom.-nézett mélyen a szemembe,miközben megfogta a kezem,amit én elrántottam onnan.
-Sokra megyek a sajnálatoddal. Felfogtad te,hogy mennyire megaláztál? Hogy én mit tettem magammal miattad?-bökdöstem a mellkasát a nyomatékosítás kedvéért.
-Mit kéne tennem? Térdeljek le,és könyörögjek a bocsánatodért?-szólalt meg most már ő is ingerültebben.
-Nem! Én csak azt szeretném,ha eltakarodnál innen!-kiáltottam újra a képébe.
-Nem megyek el!-jelentette ki,majd elkezdett közeledni. Elkapta a csuklóm és magához rántott. Elkezdett csókolgatni,majd ledöntött az ágyra. Próbáltam elszakadni tőle,de ő erősebb volt. Mikor rám akart feküdni,kihasználtam az alkalmat és kigurultam alóla.
-Szökni próbálsz,cica?-szólalt meg kéjes hangon. Esküszöm,életemben először féltem Harrytől. Soha nem láttam még ilyennek. Felálltam,majd lekevertem neki egy óriási pofont,amitől részegségének okából visszaesett az ágyra.
-Takarodj innen most azonnal!-kiabáltam és az ajtóra mutattam. Harry feltápászkodott,összeszedte magát és megindult az ajtó felé. Mikor már a kilincsen volt a keze visszafordult.
-Még nem végeztünk.-közölte nyugodt hangon,komoly fejjel. Kilépett az ajtón én pedig bevágódtam az ágyba és sírva fakadtam.

♥Másnap reggel♥
Karikás szemekkel ébredtem fel. Nem csináltam semmit mást egész este csak sírtam és sírtam. Újra és újra csak a tegnapi jelenet játszódott le a fejemben. Félek...rájöttem hogy nagyon félek Harry ezen oldalától. A baj csak az ebben az egészben....hogy még mindig nagyon szeretem. Ezek után is. Gondolkozásomból az ébresztett fel hogy valaki kopogott az ajtón.
-Igen?
-Jóóó reggelt!-hallottam meg drága barátnőm bolondos hangját.
-Amy!
Benyitott az ajtón és nagy mosollyal az arcán futott oda hozzám. Aztán meglátta az arcom.
-Mesélj!
-T-tegnap H-Harry bejött este holt részegen..és, és m-meg akart e-erőszakolni.-kezdtem el újra sírni.
-ÚRISTEN!-kaptam Amy a szája elé a kezét. -Ugye nem...?
-Nem. Nem tette meg.-mondtam egy kicsit nyugodtabb hangon.
-Gyere ide.-mondta majd jó szorosan megölelt.
Nagyon jól esett. Mivel már se szüleim, se rokonaim /vagyis nem tudok 1-ről sem/ ezért már csak Amy maradt nekem. Ő volt az a személy aki mindig mellettem állt.
-Meddig kell még bent maradnom?
-Hát úgy tudom hogy ma délután már haza jöhetsz.
-Hát ez szuper!

♥"Otthon"♥
Nagyon hálás vagyok Amynak és az anyukájának hogy befogadtak. Mivel ők sem élnek olyan nagy csodálatos palotában ezért Amyval alszok 1 szobában. Az én ágyamat át tudtuk hozni ezért egyikünknek sem kell majd a földön aludnia. Miután sikeres volt a beköltözésem, és mindent kipakoltunk, az a csodálatos ötletem támadt hogy menjünk le kajálni mert mindjárt megveszek az éhségtől. Természetesen a mindig éhes barátnőm támogatta az ötletem. Így hát leszaladtunk a konyhába és nekiálltunk "főzni". Mindketten abban reménykedtünk hogy egyikünk sem gyújtja fel a házat. Hát igen. Mi még erre is képesek lettünk volna. Mivel nem akartunk nagy fel fordulást csinálni ezért abban állapodtunk meg hogy így délutánra csinálunk egy finom és könnyű tejbegrízt.
Fent tv nézés közben eszegettünk és beszélgettünk mikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Megnyitottam az üzenetet.

"Megtalállak cica! H." 

A mosoly olyan gyorsan fagyott le az arcomról mint még soha. 

-Olvasd. 

Tudtam hogy mire mondja, Amy pontosan tudta hogy kitől jött. Felolvastam neki az üzenetet és pontosan ugyan olyan képet vágott mint én. 

-Szerintem én most elmegyek, lefürdök és alszok. 

-Támogatom az ötletet. 

Mindketten így tettünk. Egymás után elmentünk fürdeni, fogat mosni és mindketten szép lassan..és nehezen, de elaludtunk.

Másnap reggel............