▲Chapter 6▲

Másnap reggel. Mint mondtam nagyon nehezen de elaludtunk. Ami azt jelenti hogy Amy 2 perc alatt bealudt, én pedig szinte egész éjjel forgolódtam és vagy milliószor elolvastam az üzenetet. És lehet hogy kezdek becsavarodni...de mintha este valaki kopogott volna. Csak túlságosan féltem lemenni, és szerintem rajtam kívül más nem is hallotta mert olyan 5 perccel később már nem lehetett hallani semmit. De...vajon ki lehetett? Jó lenne megtudni. Jaj..még iszonyatosan korán van. Pontosabban 6:50. Mivel még mindenki aludt ezért úgy döntöttem hogy lemegyek és megpróbálok valami kis reggelit összeütni anélkül hogy felgyújtanám a házat. Választásom egy szendvicsre esett, amit jó ízűen meg is ettem. Aztán hallottam hogy csörög a lenti telefon. Csodálkoztam hogy ki lehet az ilyen korán.
-Igen?-szóltam bele nagyon halkan.
-Üzenetekre luxus válaszolni?-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.
-Már reggelizni sem szabad?-kérdeztem vissza flegmán.
-Ne húzd ki a gyufát édes...hidd el neked lesz rosszabb.
-Szólj ha félnem kéne.-és ezzel a lendülettel le is csaptam a telefont. Mégis mit képzel magáról? Ki ő hogy itt ijesztgessen? Nem hiszem el hogy képes úgy csinálni mintha semmi nem történt volna. Nem hiszem el hogy MINDENT elfelejtett. Azt ami régen volt, és ami néhány nappal ezelőtt... Miért?? Miért szeretem még mindig?? Na jó. Nem gondolkozok tovább a szánalmas szerelmi életemről. Mivel még mindenki aludt és nem akartam hangoskodni ezért gyorsan felmentem a telomért elmentem megfürdeni kiválasztottam a ruhám fogat mostam, egyszóval elvégeztem a reggeli teendőimet és mivel nem akartam kimozdulni a házból (mivel lusta voltam) ezért leültem a nappaliba tv-zni. Szokás szerint nem ment semmi érdekes a tv-ben ezért úgy döntöttem hogy megnézem a Harry-től kapott üzeneteimet. Igen pontosan olyanokat kaptam amiket kinéztem Harry-ből. Töröltem az összeset. Válaszra sem méltattam. Üzengessen a kis kurvájának. Gondolkozásomból Amy anyukája zökkentett ki.
-Hogy hogy fent vagy ilyen korán?-csodálkozott.
-Hát.. tetszik tudni..nem tudtam aludni.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Eleanor. Tegezz.-majd megsimogatta az arcom és meg sem várva a válaszom kiment a konyhába. Jólesett. Be kell hogy valljam nagyon jólesett.
Hamarosan iskola. Vége a tavaszi szünetnek is. Marhára örülök neki mondhatom. Ismét jön az örökös piszkálódás, hülyülés, és kiabálás. Már alig várom. Juhé.. Nem mintha nem szeretnék suliba járni..öhm nem is szeretek, de...az egyetlen jó az egészben hogy néha jókat tudok nevetni meg velem van Amy. Már megint rezeg a telefonom. Ezt nem hiszem el. Mivel úgysem volt jobb dolgom úgy döntöttem hogy megnézem.

"Nincs kedved ma átjönni? H." 

Muszáj volt neki vissza írnom. Rögtön válaszoltam is neki. 

"Minek? Hogy megint előttem nyalakodj a kis kurváddal? El." 

Tudtam hogy azonnal válaszolni fog. 2 perccel később ismét rezgett a telefonom. 

"Ő a hétvégi kurvám. Te meg a hétköznapi. H."

Ahogy elolvastam az üzenetet, betelt a pohár. MÉGIS MIT KÉPZEL MAGÁRÓL?? 

"Hogy van pofád ilyet írni?! Tudod mit? Találkozzunk. Már csak azért is pofán akarlak baszni! El."

"u.i.: A parkban találkozzunk egy fél óra múlva. El." 

Lenémítottam a telefont, felálltam, felvettem a tornacipőm egy laza kabátot és szóltam hogy elmegyek és hogy ne várjanak. Pont fél órára van innen a park. Mikor megérkeztem nem láttam sehol Harryt. Gondolom mégsem jött el. Azért még várok néhány percet. Már vagy 3-4 perce ott ülhettem amikor hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Mondhatom kurva jó. Harry meg befosott. Hát az ő baja. Én adtam neki egy lehetőséget. Az meg az ő baja hogy nem él vele. De igazából nagyon leszarom. Amúgy sem akartam vele találkozni. Csak fel akartam pofozni. Gondolkozásomból 2 erős kéz zavart fel akik a derekam köré fonódtak. Megfordultam és megláttam Harryt. Csurom vizes volt. A ruhája teljesen átázott így lehetett látni a szexi felső testét. Az arcán folytak le az esőcseppek. A haja is ázott volt. De még így is ugyan olyan tökéletes volt mint eddig.
-Mi az cica?-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.

-Semmi! Vedd le rólam a kezed!-álltam fel, majd vele szembe álltam és egy akkora pofont lekevertem neki hogy szerintem egy időre még azt is elfelejtette hogy fiú-e vagy lány. Mikor magához tért, megragadta a csuklóm, magához rántott és megcsókolt.

Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. De..visszacsókoltam.  

Aztán rájöttem hogy mit csinálok és eltoltam magamtól. 

-Miért akartál át hívni?-kérdezem félve. 

-Csak mert.......

▲Chapter 5▲

Meghoztam az 5.részt! Igaz késve, de egyszerűen csak most volt időm megírni. 
Jó olvasást! 
Timii xx

♥Harry szemszöge♥

 Miután eljöttem Eleanortól a kórházból igencsak csalódott voltam. Pedig teljesen jogos,hogy haragszik rám. Egy barom vagyok. Úgy döntöttem,hogy ma még tovább tovább fokozom ezt,és leiszom magam. Mást úgy sem tudnék kezdeni magammal. Elmentem tehát a legközelebbi bárba,ahol megcsapott a cigifüst és az alkoholszag keveréke. Ez kell nekem. Odaléptem a pulthoz és megszólítottam a mixert.
-Héj!-szóltam oda neki,aki megfordult a hangom hallatán.
-Hello.-intett egyet.
-Mit adhatok?-hajolt közelebb,a hangos zene miatt.
-Valami ütőset.Azt is duplán.-közöltem vele. Elmotyogott egy „Máris hozom”-ot,de azt már csak a szájáról tudtam leolvasni. Körbenézetem,a tánc parketten mindenki fülig érő vigyorral rázta magát,vagy épp dörgölőzött valakihez. Terveim között szerepelt,hogy ma felszedek valakit,de most ahhoz sincs kedvem. Csak néztem a jókedvű embereket,míg végül végre meghozták az italomat. Lehúztam,majd rendeltem még egy ugyan ilyet. És ezt megismételtem legalább 12x…

♥Eleanor szemszöge♥
 Az kórházi ágyban feküdtem,már épp aludni készültem mikor nagy csörömpölést hallottam a folyosóról,amitől megijedtem. Később pedig az ajtómon rontottak be mindenféle kopogás nélkül. Mikor megláttam a fiú arcát,elöntött a düh,hogy hogy mer ilyen állapotban ide jönni vagy egyátalán bejönni hozzám. -Te meg mi a francot keresel itt?-kérdeztem ingerülten.
-Bejöttem. Mert látni akartalak.-beszélni alig tudott,a nyelve folyamatosan összeakadt,ezért alig értettem mit mond. Közben oda tántorgott az ágyamhoz.
-De én világosan megmondtam,hogy nem akarlak látni,nem? Nem voltam elég érthető?-most már olyan szinten kiabáltam vele,hogy magamra sem ismertem.
-Nem érdekel. Én viszont igenis itt akarok lenni. És elmondani,hogy…nagyon sajnálom.-nézett mélyen a szemembe,miközben megfogta a kezem,amit én elrántottam onnan.
-Sokra megyek a sajnálatoddal. Felfogtad te,hogy mennyire megaláztál? Hogy én mit tettem magammal miattad?-bökdöstem a mellkasát a nyomatékosítás kedvéért.
-Mit kéne tennem? Térdeljek le,és könyörögjek a bocsánatodért?-szólalt meg most már ő is ingerültebben.
-Nem! Én csak azt szeretném,ha eltakarodnál innen!-kiáltottam újra a képébe.
-Nem megyek el!-jelentette ki,majd elkezdett közeledni. Elkapta a csuklóm és magához rántott. Elkezdett csókolgatni,majd ledöntött az ágyra. Próbáltam elszakadni tőle,de ő erősebb volt. Mikor rám akart feküdni,kihasználtam az alkalmat és kigurultam alóla.
-Szökni próbálsz,cica?-szólalt meg kéjes hangon. Esküszöm,életemben először féltem Harrytől. Soha nem láttam még ilyennek. Felálltam,majd lekevertem neki egy óriási pofont,amitől részegségének okából visszaesett az ágyra.
-Takarodj innen most azonnal!-kiabáltam és az ajtóra mutattam. Harry feltápászkodott,összeszedte magát és megindult az ajtó felé. Mikor már a kilincsen volt a keze visszafordult.
-Még nem végeztünk.-közölte nyugodt hangon,komoly fejjel. Kilépett az ajtón én pedig bevágódtam az ágyba és sírva fakadtam.

♥Másnap reggel♥
Karikás szemekkel ébredtem fel. Nem csináltam semmit mást egész este csak sírtam és sírtam. Újra és újra csak a tegnapi jelenet játszódott le a fejemben. Félek...rájöttem hogy nagyon félek Harry ezen oldalától. A baj csak az ebben az egészben....hogy még mindig nagyon szeretem. Ezek után is. Gondolkozásomból az ébresztett fel hogy valaki kopogott az ajtón.
-Igen?
-Jóóó reggelt!-hallottam meg drága barátnőm bolondos hangját.
-Amy!
Benyitott az ajtón és nagy mosollyal az arcán futott oda hozzám. Aztán meglátta az arcom.
-Mesélj!
-T-tegnap H-Harry bejött este holt részegen..és, és m-meg akart e-erőszakolni.-kezdtem el újra sírni.
-ÚRISTEN!-kaptam Amy a szája elé a kezét. -Ugye nem...?
-Nem. Nem tette meg.-mondtam egy kicsit nyugodtabb hangon.
-Gyere ide.-mondta majd jó szorosan megölelt.
Nagyon jól esett. Mivel már se szüleim, se rokonaim /vagyis nem tudok 1-ről sem/ ezért már csak Amy maradt nekem. Ő volt az a személy aki mindig mellettem állt.
-Meddig kell még bent maradnom?
-Hát úgy tudom hogy ma délután már haza jöhetsz.
-Hát ez szuper!

♥"Otthon"♥
Nagyon hálás vagyok Amynak és az anyukájának hogy befogadtak. Mivel ők sem élnek olyan nagy csodálatos palotában ezért Amyval alszok 1 szobában. Az én ágyamat át tudtuk hozni ezért egyikünknek sem kell majd a földön aludnia. Miután sikeres volt a beköltözésem, és mindent kipakoltunk, az a csodálatos ötletem támadt hogy menjünk le kajálni mert mindjárt megveszek az éhségtől. Természetesen a mindig éhes barátnőm támogatta az ötletem. Így hát leszaladtunk a konyhába és nekiálltunk "főzni". Mindketten abban reménykedtünk hogy egyikünk sem gyújtja fel a házat. Hát igen. Mi még erre is képesek lettünk volna. Mivel nem akartunk nagy fel fordulást csinálni ezért abban állapodtunk meg hogy így délutánra csinálunk egy finom és könnyű tejbegrízt.
Fent tv nézés közben eszegettünk és beszélgettünk mikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Megnyitottam az üzenetet.

"Megtalállak cica! H." 

A mosoly olyan gyorsan fagyott le az arcomról mint még soha. 

-Olvasd. 

Tudtam hogy mire mondja, Amy pontosan tudta hogy kitől jött. Felolvastam neki az üzenetet és pontosan ugyan olyan képet vágott mint én. 

-Szerintem én most elmegyek, lefürdök és alszok. 

-Támogatom az ötletet. 

Mindketten így tettünk. Egymás után elmentünk fürdeni, fogat mosni és mindketten szép lassan..és nehezen, de elaludtunk.

Másnap reggel............