▲Chapter 3▲

Sok várakozás után megjött a 3.rész. Bocsánat hogy csak most tudtam megírni de hát a suli és a tanulás...meg stb. Tehát még egyszer bocsi.
Timii xx 

-NEEEEE!!!EL!!!-ordítottam sirógörcsöm közepette.
Odarohantam hozzá és elkezdtem a vállánál fogva rángatni de nem ébredt fel. Gyorsan kivettem a telót a zsebemből és tárcsáztam a mentők számát. Elmondtam a nevem és a címet és azt mondták hogy amilyen gyorsan csak tudnak jönnek.

♥5 perccel később♥

Hallottam hogy kopognak ezért leszaladtam és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot! Itt van a sérült?-kérdezte az egyik mentős miközben kezet ráztunk.
-Igen. Kövessenek!-mondtam, és alig bírtam visszafojtani a sírást.
Felvezettem őket Eleanor szobájába. Én nem mentem be. Nem akartam újra sírni. A mentősök feltették El-t egy hordágyra és kihozták a szobából, majd óvatosan levitték a lépcsőn. Én is rögtön mentem utánuk. Mikor a kocsihoz kiértünk megálltam egy pillanatra mert beszélni akartam az "orvosokkal".
-Mehetnék önökkel?-néztem rájuk boci szemekkel.
-Hozzátartozó?? Esetleg rokon??-kérdezte az egyik.
-Nem. Semelyik sem. Én a legeslegjobb barátnője vagyok.
-Szülei hol tartózkodnak most?
-Meghaltak.-mondtam nagyon halkan.
-Testvére?
-Nincs.
-Rokonai?
-Sajnos nem tudok róla.
-Akkor kisasszony jöjjön velünk.
Beszálltam hátulra és csak vártam hogy elinduljunk. Nagyon fájt ránéznem Eleanorra. Hiszen nekem ő olyan mint a nővérem. 
Mikor beértünk a korházba gyorsan bevitték a sürgősségire mert nem volt stabil az állapota. Nagyon féltem hogy nem tudják megmenteni. De ahogy mindig is mondogattuk egymásnak -mikor az egyikünk pofára esett- SOHA nem szabad feladni a reményt. Mert az hal meg utoljára. Így csak ültem a váróteremben és csak vártam és vártam és vártam.....
Mikor már azt hittem hogy nem bírom tovább, pont akkor jött ki az orvos a műtőből.
-Kérem doktor úr....kérem mondja hogy Eleanor jobban van!!-néztem rá, miközben az arcomon folyt le egy könnycsepp.
-Igen. Jól van. Az állapota stabil, de jelenleg kómában van. Nem tudni hogy mikor ébred fel.
-Köszönöm. Esetleg itt aludhatnék hogy vigyázzak rá?
-Persze.-mosolygott az orvos.
Miután beszéltem az orvossal gyorsan felhívtam anyát hogy El ott-e lakhatna nálunk amíg fel nem épül. Természetesen igent mondott. Nagyon örültem neki. Nem akarom magára hagyni legjobb barátnőmet. Pár perc gondolkozás után bementem a kórterembe ahol Eleanor volt. Nagyon nehezen tudtam vissza tartani a sírást. Ott feküdt kómában, és mind a két keze be volt kötve.Ott álltam órákon át és csak néztem. Aztán arra jutottam hogy átmegyek Harryhez...
Még pontosan nem tudom hogy mit fogok neki mondani...majd valamit rögtönzök. De az tuti hogy nagyon csúnyán leordítom a fejét. Miután elhatároztam felvettem a kabátom és el is indultam Harry lakására..............