▲Chapter 7▲

-Csak mert...látni akartalak.-nézett bele gyönyörű zöld szemével a szemembe. Igen persze-gondoltam magamban. Ha Ő látni akart, akkor én vagyok a jó tündér. Bárcsak tudtam volna neki írni. Vagyis helyesbítek....bárcsak igazat mondott volna nekem. Rohadna meg!
-Tudod mit? Rohadj meg!-ezzel ismét arcon csaptam, majd amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam. Nem akartam semmi mást csak "haza" menni, ledőlni az ágyra és aludni. Elegem volt a mai napból. Elegem volt Harryből. És magamból is elegem van. Tudom hogy ezt most jól megmondtam de nem érdekel. A sírástól már nem is láttam, csal szaladtam amerre csak tudtam. Bárhol szívesebben lettem volna csak Harry közeléből akartam eltűnni. Már nem tudom hogy mióta szaladhattam, de megálltam egy tisztáson meert már eléggé fájt az oldalam. Már nem érdekelt semmi, leültem a fűbe és elkezdtem tépkedni a vizes füvet. Aztán valaki az orrom elé tartott egy kendőt, és minden elhomályosult előttem.

Mikor magamhoz tértem, nem tudtam hogy hol lehetek. Egy átlagos egyszerű kis háznak a kényelmes ágyán feküdtem. Óvatosan felkeltem és az ajtóhoz mentem...zárva. Ennél jobb már nem is lehetne. Lépteket hallottam. Gyorsan visszafutottam és lefeküdtem majd -mint egy kislány ha játszik az anyukájával- úgy tettem mintha aludnék. Hallottam az ajtó nyikorgását, egyszóval...kinyitották az ajtót. Valaki leült az ágy szélére. Elkezdte simogatni a derekamat. Pfuj. Nem bírom elviselni az ilyet. Óvatosan felemeltem pilláimat majd megláttam magam mellett Harryt. Na ne! Ezt komolyan nem bírom. Hát mindjárt elsírom magam.
-Ez most komoly?-kérdeztem megvető pillantással.
-Magadtól nem voltál hajlandó jönni.
-Ezért az volt a megoldás hogy elkábíts és akaratom ellenére idehozz??
-Magadtól jöttél volna?-kérdezett vissza.
-Nem.-mondtam egyhangúan.
-Inkább nyugodj meg egy kicsit és élvezd ki a helyzetet.-mondta perverzül majd elkezdte simogatni combomat.
-Felejtsd el.-elhúzódtam tőle, még szerencse hogy nem estem le az ágyról. Halkan kuncogott. Haha, mondhatom nagyon vicces hogy majdnem pofára estem. Oh, hogy egyszer ő esne pofára. Szerettem volna. El sem tudja képzelni hogy mennyire, de...nem szabad. Igen gyakoriak a hangulat változásaim, de nem tehetek róla. Iszonyúan szeretem, csak az a baj hogy ő csak játszadozik velem. És fogalma sincs hogy ezzel mennyire megbánt. Én, én azt hittem hogy megint minden rendbe jöhet közöttünk. Én mindig egy rendes, vicces fiúnak ismeretem. Folyton mindentől és mindenkitől védett. És most?? Rá se ismerek. Már nem tudom hogy hol van az a fiú akibe beleszerettem 2 évvel ezelőtt. Mert hogy ő nem az az is 100%. Észrevettem hogy valami folyik le az arcomról. Igen, sírok. Sírok Harry miatt. Sírok a régi emlékek miatt. Sírok azok miatt az emlékek miatt amit már soha nem kaphatok vissza. Sírok amiatt a fiú miatt aki számomra egy idegenné vált. És hogy hova tűnt az a fiú akit megismertem? Nem tudom. Kilépett az életemből. Örökre. Bármit megadnék azért ha visszakaphatnám. Már patakokban folytak a könnyeim, mikor egy kezet éreztem a hátamon ami lágyan simogatta azt. Felnéztem Harryre a kisírt szemeimmel, majd ő gyengéden letörölte arcomról a könnyeket.
-Ugye tudod hogy nem hatsz meg?
-Engedj haza. Végeztünk. Kérlek engedj el! Fogd fel hogy utállak!-ordítottam az arcába.
Megragadta erőtlen karomat ledöntött az ágyra és felém hajolt. Próbáltam ellökni magamtól, ami persze esélytelen volt.
-Harry! Kérlek!
-Nem.
Lágy puszikat hagyott a nyakamon és egyre lejjebb haladt. Nem akartam engedni a csábításnak, de az érzékeny érintésre egy lágy nyögés hagyta el a számat. Hazz felnézett rám és elmosolyodott. Vesztettem. Ezzel is beismertem hogy vesztettem. De nem adom meg magam. Legyőzni nem tudom, de ki kell találnom valamit hogy elszökhessek. Most hogy teljesen gyenge vagyok bármit megtehet velem amit csak akar. De én ezt nem akarom. Na jó El gondolkozz! Gyerünk! Tudsz te olyat is.
Nem. Még mindig semmi ötlet. DE! MEGVAN! HÁHÁ. De okos vagyok. Na jó akkor belemegyünk a játékba. Hagyom magam.
-H-Hazza.-kérdő tekintettel nézett rám.
-É-én akarom.-leszállt rólam és én ültem rá a csípőjére.
.....................

Hát most csak ennyire jutott időm:) Tudom nagyon unalmas lett és szar de, ígérem a kövi részt izgibbre írom. Remélem azért kapok néhány komit és pipát. Jó olvasást!
Timiixx 

▲Chapter 6▲

Másnap reggel. Mint mondtam nagyon nehezen de elaludtunk. Ami azt jelenti hogy Amy 2 perc alatt bealudt, én pedig szinte egész éjjel forgolódtam és vagy milliószor elolvastam az üzenetet. És lehet hogy kezdek becsavarodni...de mintha este valaki kopogott volna. Csak túlságosan féltem lemenni, és szerintem rajtam kívül más nem is hallotta mert olyan 5 perccel később már nem lehetett hallani semmit. De...vajon ki lehetett? Jó lenne megtudni. Jaj..még iszonyatosan korán van. Pontosabban 6:50. Mivel még mindenki aludt ezért úgy döntöttem hogy lemegyek és megpróbálok valami kis reggelit összeütni anélkül hogy felgyújtanám a házat. Választásom egy szendvicsre esett, amit jó ízűen meg is ettem. Aztán hallottam hogy csörög a lenti telefon. Csodálkoztam hogy ki lehet az ilyen korán.
-Igen?-szóltam bele nagyon halkan.
-Üzenetekre luxus válaszolni?-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot.
-Már reggelizni sem szabad?-kérdeztem vissza flegmán.
-Ne húzd ki a gyufát édes...hidd el neked lesz rosszabb.
-Szólj ha félnem kéne.-és ezzel a lendülettel le is csaptam a telefont. Mégis mit képzel magáról? Ki ő hogy itt ijesztgessen? Nem hiszem el hogy képes úgy csinálni mintha semmi nem történt volna. Nem hiszem el hogy MINDENT elfelejtett. Azt ami régen volt, és ami néhány nappal ezelőtt... Miért?? Miért szeretem még mindig?? Na jó. Nem gondolkozok tovább a szánalmas szerelmi életemről. Mivel még mindenki aludt és nem akartam hangoskodni ezért gyorsan felmentem a telomért elmentem megfürdeni kiválasztottam a ruhám fogat mostam, egyszóval elvégeztem a reggeli teendőimet és mivel nem akartam kimozdulni a házból (mivel lusta voltam) ezért leültem a nappaliba tv-zni. Szokás szerint nem ment semmi érdekes a tv-ben ezért úgy döntöttem hogy megnézem a Harry-től kapott üzeneteimet. Igen pontosan olyanokat kaptam amiket kinéztem Harry-ből. Töröltem az összeset. Válaszra sem méltattam. Üzengessen a kis kurvájának. Gondolkozásomból Amy anyukája zökkentett ki.
-Hogy hogy fent vagy ilyen korán?-csodálkozott.
-Hát.. tetszik tudni..nem tudtam aludni.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Eleanor. Tegezz.-majd megsimogatta az arcom és meg sem várva a válaszom kiment a konyhába. Jólesett. Be kell hogy valljam nagyon jólesett.
Hamarosan iskola. Vége a tavaszi szünetnek is. Marhára örülök neki mondhatom. Ismét jön az örökös piszkálódás, hülyülés, és kiabálás. Már alig várom. Juhé.. Nem mintha nem szeretnék suliba járni..öhm nem is szeretek, de...az egyetlen jó az egészben hogy néha jókat tudok nevetni meg velem van Amy. Már megint rezeg a telefonom. Ezt nem hiszem el. Mivel úgysem volt jobb dolgom úgy döntöttem hogy megnézem.

"Nincs kedved ma átjönni? H." 

Muszáj volt neki vissza írnom. Rögtön válaszoltam is neki. 

"Minek? Hogy megint előttem nyalakodj a kis kurváddal? El." 

Tudtam hogy azonnal válaszolni fog. 2 perccel később ismét rezgett a telefonom. 

"Ő a hétvégi kurvám. Te meg a hétköznapi. H."

Ahogy elolvastam az üzenetet, betelt a pohár. MÉGIS MIT KÉPZEL MAGÁRÓL?? 

"Hogy van pofád ilyet írni?! Tudod mit? Találkozzunk. Már csak azért is pofán akarlak baszni! El."

"u.i.: A parkban találkozzunk egy fél óra múlva. El." 

Lenémítottam a telefont, felálltam, felvettem a tornacipőm egy laza kabátot és szóltam hogy elmegyek és hogy ne várjanak. Pont fél órára van innen a park. Mikor megérkeztem nem láttam sehol Harryt. Gondolom mégsem jött el. Azért még várok néhány percet. Már vagy 3-4 perce ott ülhettem amikor hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Mondhatom kurva jó. Harry meg befosott. Hát az ő baja. Én adtam neki egy lehetőséget. Az meg az ő baja hogy nem él vele. De igazából nagyon leszarom. Amúgy sem akartam vele találkozni. Csak fel akartam pofozni. Gondolkozásomból 2 erős kéz zavart fel akik a derekam köré fonódtak. Megfordultam és megláttam Harryt. Csurom vizes volt. A ruhája teljesen átázott így lehetett látni a szexi felső testét. Az arcán folytak le az esőcseppek. A haja is ázott volt. De még így is ugyan olyan tökéletes volt mint eddig.
-Mi az cica?-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.

-Semmi! Vedd le rólam a kezed!-álltam fel, majd vele szembe álltam és egy akkora pofont lekevertem neki hogy szerintem egy időre még azt is elfelejtette hogy fiú-e vagy lány. Mikor magához tért, megragadta a csuklóm, magához rántott és megcsókolt.

Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. De..visszacsókoltam.  

Aztán rájöttem hogy mit csinálok és eltoltam magamtól. 

-Miért akartál át hívni?-kérdezem félve. 

-Csak mert.......

▲Chapter 5▲

Meghoztam az 5.részt! Igaz késve, de egyszerűen csak most volt időm megírni. 
Jó olvasást! 
Timii xx

♥Harry szemszöge♥

 Miután eljöttem Eleanortól a kórházból igencsak csalódott voltam. Pedig teljesen jogos,hogy haragszik rám. Egy barom vagyok. Úgy döntöttem,hogy ma még tovább tovább fokozom ezt,és leiszom magam. Mást úgy sem tudnék kezdeni magammal. Elmentem tehát a legközelebbi bárba,ahol megcsapott a cigifüst és az alkoholszag keveréke. Ez kell nekem. Odaléptem a pulthoz és megszólítottam a mixert.
-Héj!-szóltam oda neki,aki megfordult a hangom hallatán.
-Hello.-intett egyet.
-Mit adhatok?-hajolt közelebb,a hangos zene miatt.
-Valami ütőset.Azt is duplán.-közöltem vele. Elmotyogott egy „Máris hozom”-ot,de azt már csak a szájáról tudtam leolvasni. Körbenézetem,a tánc parketten mindenki fülig érő vigyorral rázta magát,vagy épp dörgölőzött valakihez. Terveim között szerepelt,hogy ma felszedek valakit,de most ahhoz sincs kedvem. Csak néztem a jókedvű embereket,míg végül végre meghozták az italomat. Lehúztam,majd rendeltem még egy ugyan ilyet. És ezt megismételtem legalább 12x…

♥Eleanor szemszöge♥
 Az kórházi ágyban feküdtem,már épp aludni készültem mikor nagy csörömpölést hallottam a folyosóról,amitől megijedtem. Később pedig az ajtómon rontottak be mindenféle kopogás nélkül. Mikor megláttam a fiú arcát,elöntött a düh,hogy hogy mer ilyen állapotban ide jönni vagy egyátalán bejönni hozzám. -Te meg mi a francot keresel itt?-kérdeztem ingerülten.
-Bejöttem. Mert látni akartalak.-beszélni alig tudott,a nyelve folyamatosan összeakadt,ezért alig értettem mit mond. Közben oda tántorgott az ágyamhoz.
-De én világosan megmondtam,hogy nem akarlak látni,nem? Nem voltam elég érthető?-most már olyan szinten kiabáltam vele,hogy magamra sem ismertem.
-Nem érdekel. Én viszont igenis itt akarok lenni. És elmondani,hogy…nagyon sajnálom.-nézett mélyen a szemembe,miközben megfogta a kezem,amit én elrántottam onnan.
-Sokra megyek a sajnálatoddal. Felfogtad te,hogy mennyire megaláztál? Hogy én mit tettem magammal miattad?-bökdöstem a mellkasát a nyomatékosítás kedvéért.
-Mit kéne tennem? Térdeljek le,és könyörögjek a bocsánatodért?-szólalt meg most már ő is ingerültebben.
-Nem! Én csak azt szeretném,ha eltakarodnál innen!-kiáltottam újra a képébe.
-Nem megyek el!-jelentette ki,majd elkezdett közeledni. Elkapta a csuklóm és magához rántott. Elkezdett csókolgatni,majd ledöntött az ágyra. Próbáltam elszakadni tőle,de ő erősebb volt. Mikor rám akart feküdni,kihasználtam az alkalmat és kigurultam alóla.
-Szökni próbálsz,cica?-szólalt meg kéjes hangon. Esküszöm,életemben először féltem Harrytől. Soha nem láttam még ilyennek. Felálltam,majd lekevertem neki egy óriási pofont,amitől részegségének okából visszaesett az ágyra.
-Takarodj innen most azonnal!-kiabáltam és az ajtóra mutattam. Harry feltápászkodott,összeszedte magát és megindult az ajtó felé. Mikor már a kilincsen volt a keze visszafordult.
-Még nem végeztünk.-közölte nyugodt hangon,komoly fejjel. Kilépett az ajtón én pedig bevágódtam az ágyba és sírva fakadtam.

♥Másnap reggel♥
Karikás szemekkel ébredtem fel. Nem csináltam semmit mást egész este csak sírtam és sírtam. Újra és újra csak a tegnapi jelenet játszódott le a fejemben. Félek...rájöttem hogy nagyon félek Harry ezen oldalától. A baj csak az ebben az egészben....hogy még mindig nagyon szeretem. Ezek után is. Gondolkozásomból az ébresztett fel hogy valaki kopogott az ajtón.
-Igen?
-Jóóó reggelt!-hallottam meg drága barátnőm bolondos hangját.
-Amy!
Benyitott az ajtón és nagy mosollyal az arcán futott oda hozzám. Aztán meglátta az arcom.
-Mesélj!
-T-tegnap H-Harry bejött este holt részegen..és, és m-meg akart e-erőszakolni.-kezdtem el újra sírni.
-ÚRISTEN!-kaptam Amy a szája elé a kezét. -Ugye nem...?
-Nem. Nem tette meg.-mondtam egy kicsit nyugodtabb hangon.
-Gyere ide.-mondta majd jó szorosan megölelt.
Nagyon jól esett. Mivel már se szüleim, se rokonaim /vagyis nem tudok 1-ről sem/ ezért már csak Amy maradt nekem. Ő volt az a személy aki mindig mellettem állt.
-Meddig kell még bent maradnom?
-Hát úgy tudom hogy ma délután már haza jöhetsz.
-Hát ez szuper!

♥"Otthon"♥
Nagyon hálás vagyok Amynak és az anyukájának hogy befogadtak. Mivel ők sem élnek olyan nagy csodálatos palotában ezért Amyval alszok 1 szobában. Az én ágyamat át tudtuk hozni ezért egyikünknek sem kell majd a földön aludnia. Miután sikeres volt a beköltözésem, és mindent kipakoltunk, az a csodálatos ötletem támadt hogy menjünk le kajálni mert mindjárt megveszek az éhségtől. Természetesen a mindig éhes barátnőm támogatta az ötletem. Így hát leszaladtunk a konyhába és nekiálltunk "főzni". Mindketten abban reménykedtünk hogy egyikünk sem gyújtja fel a házat. Hát igen. Mi még erre is képesek lettünk volna. Mivel nem akartunk nagy fel fordulást csinálni ezért abban állapodtunk meg hogy így délutánra csinálunk egy finom és könnyű tejbegrízt.
Fent tv nézés közben eszegettünk és beszélgettünk mikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Megnyitottam az üzenetet.

"Megtalállak cica! H." 

A mosoly olyan gyorsan fagyott le az arcomról mint még soha. 

-Olvasd. 

Tudtam hogy mire mondja, Amy pontosan tudta hogy kitől jött. Felolvastam neki az üzenetet és pontosan ugyan olyan képet vágott mint én. 

-Szerintem én most elmegyek, lefürdök és alszok. 

-Támogatom az ötletet. 

Mindketten így tettünk. Egymás után elmentünk fürdeni, fogat mosni és mindketten szép lassan..és nehezen, de elaludtunk.

Másnap reggel............ 

▲Chapter 4▲

Nagyon sajnálom hogy csak most tudtam hozni a kövi részt de....sajnos nem komiztatok és.. már egyátalán nem tudom hogy érdemes-e folytatni a blogot...de azért hoztam a kövi részt hátha ez majd jobban fog tetszeni. Jó olvasást!
Timii xx 

Egy fél óra séta után meg is érkeztem. Nem haboztam rögtön bekopogtam. 1-2 perc várakozás után hallottam hogy valaki lejön a lépcsőn. Majd kinyitották az ajtót, és lám csak az a kis ribanc állt az ajtóban aki tegnap Hazzal nyalakodott. Gondolkodásomból a csaj iszonyatosan visító hangja zökkentett ki.
-Mi a fenét akarsz?
-Nem hozzád jöttem, így semmi közöd hozzá.-mutattam neki legszebb grimaszomat és félrelöktem, majd bementem. Felmentem a lépcsőn, s célba vettem Harry szobáját. Berontottam mint egy nemnormális és azt a szemétládát ott láttam az ágyon ülve lehajtott fejjel.
-REMÉLEM ÖRÜLSZ BAZD MEG!-kezdtem el üvölteni köszönés nélkül. Mire csak felnézett rám kérdőn.
-Mi a fasz bajod van??-nézett rám értetlenül.
-Chh MÉG TE KÉRDEZED?? MÉG TE?? HÁT EZ KÉSZ.
-De azt sem tudom hogy mit tettem!!
-JA HOGY NEM?? HMM AKKOR EZEK SZERINT TEGNAP NEM TE ENYELEGTÉL EGY RIBANCCAL EL SZEME ELŐTT!? UGYE?? ÉS MOST NEM MIATTAD VAN KORHÁZBAN ÉLETVESZÉLYES ÁLLAPOTBAN!! ÁH DEHOGY!!
-MI??-állt fel hirtelen.
-JÓL HALLOTTAD!
-Az nem lehet.-hallottam ahogy remeg a hangja.
-Hát pedig de. Remélem boldog vagy. Remélem örülsz neki hogy érzelmileg teljesen tönkre tettél egy szegény ártatlan lányt.-éreztem ahogy egy könnycsepp gördül le arcomon.
-Hol van most??-kérdezte enyhébb hanggal.
-Na bazd kettőt találhatsz!

♥Eleanor szemszöge♥
Mikor kinyitottam a szemem láttam hogy nem otthon vagyok. Khm igen ez egy igen érdekes megállapítás, ügyes vagy El.-gondoltam magamban. Aztán rájöttem hogy igen... egy korházban vagyok, és arra is rájöttem hogy iszonyatosan fáj a fejem és a kezem. Kezdtek visszajönni az emlékeim. A penge, a cigi, és Ő. Már pontosan tudom hogy miért vagyok itt. Elhatároztam hogy kimegyek egy kicsit levegőzni..csak éppenséggel nem tudtam megmozdulni. Túlságosan fájt mindenem. Így hát úgy döntöttem hogy az ágyban maradok..és várok..várok arra hogy valaki észre vegye hogy élek. Sajnos. Elvettem a telefonomat a pultról és bedugtam a fülhallgatót majd bekapcsoltam azt a zenét.. ami ilyenkor a legjobban segít rajtam.

A síros zeném

Aztán..valahogy zenehallgatás közben elaludtam. Lehet hogy a gyógyszer hatása amit még mindig éreztem, vagy csak a kimerültség miatt.

♥Az álmom♥
Egy elhagyatott utcán sétáltam, sötét volt. Hideg. Mintha csak én lettem volna egyedül az egész világon. Sem emberek, sem állatok, sem növények nem voltak sehol. Az egész utca elhagyatott volt. Aztán..egyszer csak megláttam Őt. Nagyon boldog voltam hogy megláttam. Hiszen, még mindig szerettem.. ugyan úgy. Soha nem tudnék rá haragudni. 
Elkezdtem felé szaladni hogy végre átölelhessem és elmondhassam neki hogy mennyire szeretem. De..valamiért nem értem el. Harry egyre csak távolodott tőlem, és nem értem el. Aztán a lábaim egy idő után feladták a szolgálatot és elestem. Majd egyre távolabb kerültem tőle, míg egyszer csak egy nagy fekete végtelen szakadékba zuhantam. És rájöttem hogy mindent elveszítettem. 
♥Vége♥
Ezután óvatosan kinyitottam a szemem és megláttam 2 alakot a szobában akik ültek néha néha szóba álltak egymással.
-El!-szaladt hozzám Amy.
-Amy!-kiáltottam rekedtes hangon.
-Nagyon aggódtam érted. Azt hittem hogy már sosem térsz magadhoz. Te hülye lány ígérd meg hogy soha többet nem csinálsz ilyet!-láttam ahogy egy könnycsepp gördül le az arcán és hogy mosolyog. Valahogy felültem az ágyban és jó szorosan magamhoz öleltem.
-Ígérem!-öleltem magamhoz jó szorosan. Majd mindketten elnevettük magunkat.
-Öhm..-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot. Elengedtem Amyt és félénken ránéztem Hazzra.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem miközben a sírás kerülgetett.
-Csak....meg akartam nézni hogy jól vagy-e...-jött közelebb. És ekkor már nem bírtam tovább. Elsírtam magam. Nem bírtam elviselni hogy az a srác akiért az életemet adtam volna, most itt áll majdnem előttem a korházban és úgy tesz mintha egyátalán nem történt volna semmi.
-H-Harry..k-kérlek menj innen. Nem akarlak látni.-fájt minden szó amit ki kellett mondanom. De muszáj volt megtennem.
-Biztos hogy ezt akarod?
-Igen. Kérlek menj.
Ott maradtam Amyval. Már csak ő maradt nekem.

▲Chapter 3▲

Sok várakozás után megjött a 3.rész. Bocsánat hogy csak most tudtam megírni de hát a suli és a tanulás...meg stb. Tehát még egyszer bocsi.
Timii xx 

-NEEEEE!!!EL!!!-ordítottam sirógörcsöm közepette.
Odarohantam hozzá és elkezdtem a vállánál fogva rángatni de nem ébredt fel. Gyorsan kivettem a telót a zsebemből és tárcsáztam a mentők számát. Elmondtam a nevem és a címet és azt mondták hogy amilyen gyorsan csak tudnak jönnek.

♥5 perccel később♥

Hallottam hogy kopognak ezért leszaladtam és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot! Itt van a sérült?-kérdezte az egyik mentős miközben kezet ráztunk.
-Igen. Kövessenek!-mondtam, és alig bírtam visszafojtani a sírást.
Felvezettem őket Eleanor szobájába. Én nem mentem be. Nem akartam újra sírni. A mentősök feltették El-t egy hordágyra és kihozták a szobából, majd óvatosan levitték a lépcsőn. Én is rögtön mentem utánuk. Mikor a kocsihoz kiértünk megálltam egy pillanatra mert beszélni akartam az "orvosokkal".
-Mehetnék önökkel?-néztem rájuk boci szemekkel.
-Hozzátartozó?? Esetleg rokon??-kérdezte az egyik.
-Nem. Semelyik sem. Én a legeslegjobb barátnője vagyok.
-Szülei hol tartózkodnak most?
-Meghaltak.-mondtam nagyon halkan.
-Testvére?
-Nincs.
-Rokonai?
-Sajnos nem tudok róla.
-Akkor kisasszony jöjjön velünk.
Beszálltam hátulra és csak vártam hogy elinduljunk. Nagyon fájt ránéznem Eleanorra. Hiszen nekem ő olyan mint a nővérem. 
Mikor beértünk a korházba gyorsan bevitték a sürgősségire mert nem volt stabil az állapota. Nagyon féltem hogy nem tudják megmenteni. De ahogy mindig is mondogattuk egymásnak -mikor az egyikünk pofára esett- SOHA nem szabad feladni a reményt. Mert az hal meg utoljára. Így csak ültem a váróteremben és csak vártam és vártam és vártam.....
Mikor már azt hittem hogy nem bírom tovább, pont akkor jött ki az orvos a műtőből.
-Kérem doktor úr....kérem mondja hogy Eleanor jobban van!!-néztem rá, miközben az arcomon folyt le egy könnycsepp.
-Igen. Jól van. Az állapota stabil, de jelenleg kómában van. Nem tudni hogy mikor ébred fel.
-Köszönöm. Esetleg itt aludhatnék hogy vigyázzak rá?
-Persze.-mosolygott az orvos.
Miután beszéltem az orvossal gyorsan felhívtam anyát hogy El ott-e lakhatna nálunk amíg fel nem épül. Természetesen igent mondott. Nagyon örültem neki. Nem akarom magára hagyni legjobb barátnőmet. Pár perc gondolkozás után bementem a kórterembe ahol Eleanor volt. Nagyon nehezen tudtam vissza tartani a sírást. Ott feküdt kómában, és mind a két keze be volt kötve.Ott álltam órákon át és csak néztem. Aztán arra jutottam hogy átmegyek Harryhez...
Még pontosan nem tudom hogy mit fogok neki mondani...majd valamit rögtönzök. De az tuti hogy nagyon csúnyán leordítom a fejét. Miután elhatároztam felvettem a kabátom és el is indultam Harry lakására..............

▲Egy kis kérés..▲

Sziasztok! Most nem résszel jövök /de már készen vagyok már csak ki kell raknom/ hanem itt van az egyik öhm.. barátnőm/osztálytársam blogja! Én már elolvastam és nekem nagyon tetszik! Nagyon megköszönném ha ti is benéznétek. És szerintem a barátnőm is örülne neki. És lécci komenteljetek is♥
Itt a blogja:
http://egykislove.blogspot.hu/
Előre is köszii!
Timii xx 

▲Chapter 2▲

Sziasztok!!♥ Megjött a várva várt 2. rész.! Nagyon remélem/reméljük hogy tetszeni fog♥. Ismét szólok hogy a következő rész is csak 2 komi után fog jönni! És szeretném ha nagyon sokan komiznátok!! És a pipálást se felejtsétek el!!:$♥
Timii xx és ~Riaa


A levél Harrytől érkezett.
  Az állt benne,hogy egy óra múlva találkozzunk a kedvenc kávézónkban.Nagyot dobbant a szívem és örömömben ugrándozni kezdtem.
-Mi az?!!-kérdezte nagy kiváncsisággal Amy.
-Elhivot randizni!Jeeee!-sikitoztam boldogan fel alá szökdécselve.
-Juuuj!Na de akkor készülődj!-ujjongott Amy.
-Oké,oké!-feleltem széles mosollyal.

Még szeret.Tuti.Vajon mivel akar meglepni.Uhh annyira izgulok!-gondolkoztam el,miközben Amyvel már ruhát választottunk.
A nagy válogatás után sikerült kiválasztanom a megfelelő ruhát,ami egy rövidebb szoknya volt,fekete felső résszel és zöldes-kék aljal.Választottam hozzá egy fekete cipőt és felvettem a kedvenc karkötőm ,meg a fekete masnim.
 A ruhám:

Ezután gyorsan tettem magamra egy kis sminket,megigazitottam a hajam és a megbeszélt időpont előtt 10 perccel el is indultunk.
   A kávézóhoz érve sehol senki.Majd mikor hirtelen oldalra forditottam a fejemet számomra sokkoló volt amit láttam.............
Harry és egy velem egykorú lány vadul falták egymás ajkait.És,ha ez még nem lenne elég,Harry felnézett és rám kacsintott,majd a kis ribancával elkezdtek röhögni,aztán hátat fordítottak és eltűntek.
-Ez mi a szar volt?!Amy!Ez mi?!...Ez ez...Ezt nem hiszem el..-ordítottam zokogva,miközben összerogytam sirásomban.
-El...Meg kell nyugodnod!-nyugtatott Amy.
-Nem!Nem tudok lenyugodni...!!!Ezt nem bírom!Most megyek!Ne haragudj!Szia!-mondtam,majd sírva hazaszaladtam.

Mikor hazaértem idegesen becsaptam magam mögött az ajtót.Levettem a kabátomat.
Elővettem egy doboz cigit,meg egy Jack Daniel's-et.Kerestem valamit ami éles.Találtam is egy pengét.Pont megfelelő.Ideje véget vetnem az életemnek.

♥Amy szemszöge♥ 
El nagyon összeomlott,mikor meglátta Harryt azzal a lánnyal.Teljesen megértem.Szerintem mindenki kiakadt volna a helyében.Nem tudom elhinni,hogy Harry,hogy lehet ekkora paraszt.Pedig El nagyon szereti.Nem hiszem,hogy hamar túlteszi magát a kapcsolatukon.
  Miután Eleanor sirva elrohant nagyon ideges lettem.Iszonyatosan féltem.Félek,hogy mit csinál vajon,hisz egyedül van otthon.Gyorsan el is indultam utána.
 Meg is érkeztem egy kis séta után.Az ajtó nyitva volt.Bementem.Sötét volt,és csend.Elindultam El háló szobája felé.Benyitottam és El a földön feküdt eszméletlenül.A keze tiszta vér volt.Teli sebbekkel.A földön pedig egy véres penge hevert.Valamint az ágyon egy üres Jack Daniel's-es üveg volt és egy doboz cigi.
Elállt a lélegzetem............
-NEEEEE!!!EL!!!-ordítottam sirógörcsöm közepette.